hebrencs

most hallottam egy vicces sztorit. apa kint volt a pincénél és a pinceszomszédban lakó fazon lánya Amerikába ment és küldött a családjának képeslapot. a bácsi meg megmutatta a lapot apának, hogy íme, ebben a faluban lakik a lány. a képeslapon a Szabadság-szobor volt látható, alatta pedig a felirat: Statue of Liberty. aztán apa tájékoztatta, hogy az a Szabadság-szobor, nem pedig a "falu" neve.

szóval ez vicces, de szégyellem is magam, amiért ezen nevettem. sajnálom, hogy egy csomó ember nem kapja meg azt a minimális tudást/tájékozottságot/ismeretet, ami számunkra oly természetes. és számomra elképzelhetetlen, hogy egyszer csak elmúljon a kíváncsiságom a világ dolgai iránt és nem olvasnék többet, nem néznék filmet, nem írnék, alkotnék. pedig sajnos rengetegen élnek így. az életük abból áll, hogy - jó esetben - van munkája, jut pénze evésre-ivásra, este tv-t néz, aztán alvás. holnap meg kezdődik elölről. de az a helyzet, hogy egy 60 éves nem is valószínű, hogy meg fog változni... reménykedjünk, hogy legalább a fiatalabbaknak tudunk majd segíteni. programokkal, példamutatással, nyitottsággal.

na jó, azt hiszem a szociális oldalam megint kicsapódott, remélem senki nem bánja, hogy ma nem filmekről írtam. de az alapvető infókat azért kiposztolom. úgy mint a filmet: Elcserélt életek, illetve a helyes megfejtőket: elsőnek mindenképp a születésnapos Ida jöjjön, akinek itt is boldog szülinapot kívánok (és igen, adminisztrációs hiba miatt maradtál ki: jár neked is a pont a múltkoriért!!) valamint jó választ adott Zoli és Csaba is.

a mai feladványomra viszont egy megfejtőt sem várok, mert szerintem nem egy népszerű alkotás. vagyis sokkal inkább úgy vélem, hogy nincs benne a köztudatban. de majd meglátjuk, igazam lesz-e...

hjaaajj

egyre nehezebben veszem rá magam a blogolásra. nem azért mert unalmas vagy nincs mit kitenni, hanem azért mert kapásból úgy állok neki, hogy nagy lendülettel írok valamit, ami azért ne 2 sor legyen, akadjon benne mondanivaló is - lehetőleg filmes - és ezt pár napon belül ismét abszolválni kell és ez nem megy. hiába, a régi fészbukos rendszer azért működött jól napról napra, mert csak egy képet kellett kitenni és semmi rizsa. csakhogy a tapasztalat azt mutatja, hogy a blogkövetők egy része örömmel veszi az írásokat is, ezért erről nem mondanék le...úgyhogy a kimaradó napokra legyen kárpótlás ez:

kapcsolódik a filmvilághoz, de sokkal inkább képzőművészet. őrült és zseniális. nyomasztó és felszabadító: klasszikus újító. szerelmes, félénk férfi zavart tekintettel, nagy adag perverzióval és erektáló bajszával: asszem ez elég szemtelen, de kétségkívül igaz leírás a legismertebb és a legnagyobb szürrealistáról: Salvador Dalíról.

de még mielőtt elkezdem megírom a múlt heti megfejtést, ami Az ötödik elem volt és szerintem viszonylag becsapós lett a feladvány. annyira, hogy Csaba Az utolsó léghajlítót látta benne. ez pedig azért érdekes, mert habár nem láttam a filmet, utánaolvastam és fontos szerepe van benne a 4 elemnek. szóval kivételesen pontot adok az el nem talált feladványért is, mivel simán lehet erre is asszociálni. szóval így nem 2, hanem 2+1 helyes megfejtőm van: Enikő, Ádám és a plusz 1 Csaba.

na de vissza Dalíra: ez első benyomásom egyértelműen a nem tetszés volt felé, de az ember szörnyen perverz jószág, erőlteti azt ami elsőre nem jön be (lásd: olívabogyó, sör, penészes sajt, cigaretta stb.) nos, nekem Dalí-t is erőltetni kellett (kivéve az elefántos látomását a Dumbóból az eredendően mindenkinek bejön - szerintem) de amikor az ember átér a túlsó partra úgy örül, hogy nem maradt ott ahol volt. szóval nem szerettem, morbidnak, felkavarónak és idegennek éreztem és Zoli erre azt mondta, hogy miért szerinted mi a célja? aztán ahogy egyre több munkáját ismertem meg, egyre jobban láttam bele az életébe és még mindig beteg elmének tartom, de ezt tisztelettel gondolom róla. na ennek örömére megnézem az Andalúziai kutyát, mert már csak a szemmetszésre emlékszem... no, viszlát.

tananyag

elöljáróban a mai feladványról: Bob Dylantől ne tessék megijedni, ő itt a kakukktojás, csak hát nem tudtam ábrázolni azt, ami szemmel nem látható. úgyhogy ijedtségre semmi ok, csak megnehezítettem a dolgotokat. kíváncsi vagyok, ki veszi az akadályokat...

na de az, hogy hárman fejtik meg - Enikő, Csaba és Szepi -a Mary és Max című keserédes gyurmamesét az minimum felháborító. nehogy már ezt nem láttátok?! ugye csak annyi volt a dologban, hogy nehéz volt a feladvány? ha mégsem, akkor ez most a tananyag!

helyette most beszélek más filmekről is, amik nem olyan egyértelműen jók vagy rosszak, sokkal inkább kérdőjeleket hagynak az emberben. legutóbb Szepi kérdezte tőlem, hogy mi a véleményem a Tree of life című filmről.

hát azt hiszem az, hogy nem tudtam egyben megnézni sokat elárul. például a film hosszát :) de komolyra fordítva a szót, igazából sajnálom a filmet, mert volt egy nagyon jó operatőr, jó színészek meg az élet maga, ami valahogy kifordult önmagából, ami igaz is, de a filmnek nem ez lett volna a koncepciója. hanem az, hogy miként harcol a bennünk rejlő természet (apa) és ahogy a filmben nevezik: áldás (anya) ezt szép képekkel egy kis természethez visszatalálással meg dinoszauruszokkal (ez tényleg magyarázatra szorul!!) próbálja bemutatni a rendező és Cannes-ban értékelték is. részemről 10/4.

a másik film pedig a Biutiful. kezdjük a jó pontokkal: spanyol film - már jól kezdődik, aztán itt van a főszereplő Javier Bardem, aki tényleg remek színész: annyira őszinte a játéka. aztán a író-rendező: Alejandro González Inárritu, aki már bizonyított: 21 gramm, Bábel, Korcs szerelmek kapcsán. én nem rajongok érte, inkább érdekesnek tartom. na de, hogy a filmről is szóljak: kell neki egy nap emésztési idő, de még így is érdekes darab marad. Inárritu meglehetősen sajátos stílusa az adott, ezt nem is lehet, nem is kell levetkőznie, viszont mind a Bábelen, mind ezen azt érzem, hogy nem érzésből csinálja a dolgokat. szükséges a nemzetköziség, a fekete gazdaság, no meg a spanyoloknál kötelező meleg szál. persze nem a filmet becsmérlem vele, de azt hiszem nem kell ezeket erőltetni, attól még tud egy film hatni. nagyon is. de azért a végére mégiscsak adnék egy 6-ost neki félreértés ne essék: nálam nincs 10-es, max 9-es, úgyhogy a 6, az egy jó szám.

mi a legjobb?

nem tudom ti hogy választjátok ki a kedvencet, pláne úgy, hogy nem ismerünk minden lehetőséget. én a könyveknél mindig úgy, hogy olvasás közben nagyon jónak gondolom, aztán ha a végére jutok és még mindig lenyűgöz, akkor stimm. de elég rigolyás vagyok, alig van olyan könyv, ami több annál, hogy jó vagy érdekes. amit viszont egyáltalán nem tudok kitalálni az a kedvenc kaja. enni mindig az épp megkívántat enném meg, nincs olyan ami bármikor jöhet, mert szerintem az az igazi kedvenc. színészek állandóan változnak, de csodák csodájára van kedvenc színésznőm. és amikor erre a felismerésre jutottam, olyan jól esett, hogy végre, ez is megvan. tök jó! amúgy Marisa Tomei az - és pont az előző feladványfilm - A pankrátor kapcsán került jobban a képbe. addig csak olyan mellékszereplőként emlékeztem rá, pedig már rég Oscar-díjas. a másik dolog ami a kedvencekhez kell: megmagyarázhatatlanság tartozik hozzá, mint a szerelemhez: nem tudod megmondani, hogy miért pont őt szereted. lehet, hogy fel tudsz sorolni négyszázhetven dolgot, amit szeretsz benne, de, hogy ebből miért lett szerelem arra szerintetek lehet válaszolni? a saját szabályaim szerint nem, de szerencsére sokan vagyunk és mind különbözünk. na de visszatérve: miért Marisa Tomei? nem tudom, az biztos, hogy nagyon jó, de van még 100 ilyen nagyon jó, de nekem ő mégis a top.

A pankrátorról meg annyit, hogy jó. mondhatjuk, hogy persze Mickey Rourke nem csinált semmit, csak eljátszotta korábbi önmagát. és? ettől még iszonyat nagyot alakított, kit érdekel, hogy a múltjából merített, ha egyszer ettől (is) lett olyan hiteles, nem?

a megfejtők pedig csak hárman voltak: Ida, Enikő és Zoli, habár jó hosszú ideje nem jelentkeztem, úgyhogy lett volna idő gondolkodni. persze én is írhattam volna, de a lustaság nagy úr meg az esti filmnézés és puzzle is eléggé lefoglalt :)

na jó megyek feküdni. ugyanis nem pihentem ki magam, ezért előjött a csípőfájdalmam, szóval sántikálok. szerintetek ez hogy függ össze? na jó, nem panaszkodom, örülök, hogy legalább van olyanom ami tud fájni.