mesélek kicsit. az elmúlt hetekben például nagyon sokféle filmet láttam, többségüket mégsem tartom jónak, úgyhogy filmes szempontból rossz hetek vannak mögöttem. láttam például 2 tananyag filmet (újságírás, szerkesztőség, ilyesmi) az egyiket végigszenvedtem, pedig több neves színész, díjak satöbbik jelezték, hogy hű de jó lesz. szóval Az elnök emberei c. darab volt az egyik mélypont, szerintem üres film, nem is nagyon tudtam róla beadandót írni. a másik mélypont az Alkonyat volt. kitaláltuk Zolival, hogy megnézzük: úgyis olyan felkapott, vámpíros meg fantasy... erre már a 2. igen a 2. percben röhögtünk. kínunkban. hogy ez a film mennyire ócska?! színészi játék: nulla, történet: szintén. aki teheti, ne nézze meg!
szintén a hétvégi csalódás-sorozat része a Sade márki játékai. nem a legdurvább szado-mazo dolgokat vártam a filmtől, de olyan semmitmondó lett, hogy... csupa közhely, néhol hülye lassítások meg a húzott-nyúzott előre kiszámítható szálak. a port-on meg olyan kommenteket olvastam, hogy mekkora mesteri mű. na de gondoltam utánaolvasok, mitől olyan nagyszerű: hát nem derült ki. annyit tudtam csak meg, hogy a márki nagyon sz*rul is írt bár filozófusként megelőzte korát. a művei azért verték ki a biztosítékot mert a perverznek mondható szexuális életét kényszeresen kiírta magából. na igen a filmen is látjuk, hogy mindig ír: eleinte tollal-tintával, aztán vörösborral, saját vérével és végül ürülékével. csodás... de ha igazi durva szexualitást várunk, akkor rossz helyen keressük. viszont a wikipedián találtam egy szép kis listát a parafíliákról. hogy emberek mikhez tudnak vonzódni? a kedvencem az eltaposás, mely során az egyén kisebb állatok/rovarok eltaposásában (általában mezítláb!!) lelik örömüket. úgyhogy Sade márki mehetsz a sunyiba. az egyetlen kérdés ami bennem ezzel kapcsolatban: Pasolini Salo-ja, ami elvileg de Sade márki nyomán készült. de vajon a filozófiát vagy a képi világot "lopta" ?
na de végül mesélek egy kevésbé durva témáról. 3d-s filmet néztünk az új tv-n. tök jó. igaz, hogy természetfilm volt, ráadásul olaszul, de így még jobban szórakoztunk, mert próbáltuk kitalálni miről beszél a narrátor.
ja igen. ki emlékszik már rá... de volt egy feladvány, aminek megfejtése a Trópusi vihar, Marcsi és Zoli pedig meg is fejtette.
ui: csak a szerkesztőben látszik, hogy a kis o és a nagy O között 0 van, úgyhogy sajnos nektek ez nem okozott élményt (előző bejegyzésben ezen örömködtem) kár.