sír a szám

kispajtások! hogy létezik az, hogy senki nem látta (vagy ha látta, nem sikerült felismernie - amit egyébként erősen kétlek) ezt a filmet. tessék nagyon figyelni, mert szerintem egy jó kis alkotás maradt ki EDDIG az életetekből, mégpedig a Sötétkékmajdnemfekete szóval egy alkalmas időpontban mindenkinek itt van a házi feladat: megszerezni, meglesni és (most az a tipikus 90-es évek beli Meg Ryan rom-kom jutott eszembe Meglesni és megszeretni címmel) de én azt tudom mondani a Sötétkékről is, hogy érdemes megszeretni is. nekem egyébként nagy favoritom a film rendezője (Daniel Sánchez Arévaro) habár igen kevés nagyjátékfilmje van és azok közül se jutott el mindegyik hazánkba, de engem kettővel is simán megvett.

és hiába mondja Zoli, hogy azért nem látta senki, mert ez egy rétegfilm, én azért megpróbálom bebizonyítani, hogy nincs igaza. erre van több mint 3 érvem:

1. nagyon sok helyen adták (Pesten a művész mozikban évekig is, erre kimondottan emlékszem)

2. a rendező második nagyjátékfilmjét (Kövéren szép az élet) még az Agria Moziban is adták és én anno fel is hívtam rá a figyelmeteket fészbukon.

3. ha a Tavasz, nyár, ősz, tél és tavaszt tettem volna fel, akkor azt mondom,hogy rétegfilm, de a Sötétkék annyira hétköznapi dolgokat mutat be (persze összeturmixolva és sok érzelemmel nyakonöntve)

+1. nagyon közérthető= nem rétegfilm. az más kérdés, hogy a Vox meg a hasonló főként hálivúdi filmekre összpontosító mozimagazin ilyenekkel nem igazán foglalkozik.

2. számú lecke: akinek bejött a film, nézze meg a másik remeket is,ami a Kövéren szép az élet.