mikor megnéztem a filmet, az első gondolatom a volt, hogy milyen szép. tudom a szociális vénámnak kéne előtörnie, mert óriási az a nyomor ami Indiában van, de nekem a szépség átütöbb erejű volt. és szerintem ennek a filmnek ez a legnagyobb erénye. mert hiába mond el sokat a történet India mindennapjairól, a realista elemek túl mesés környezetbe lettek belehelyezve. túl erős a kontraszt. nem láttam még belülről gettót, sem gengszter bandát, a maffiába se látok bele, de akkor sem érzem elég hitelesnek a történetet. persze biztos vannak ilyen nagy kilengésű életutak, sorsok, de akkor is mese. (nem arról van szó, szeretem én a meséket, de ha filmnek van álcázva, akkor csak ritkán.) szóval szélsőséges nagyon a forgatókönyv. de ezen a fekete-fehér mesevilágon túl is szépnek látom ezt a filmet. meseszépnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése