három....

bevallom. úgyis egy nyitott könyv vagyok, úgyhogy miért ne lapoznék hát ilyen oldalra is. szóval az van, hogy annyira nincs ihletem, hogy muszáj vagyok ideülni. hátha megy. pont mint a kényszerházasságok. valahogy azok is mennek és tuti van bennük szeretet is meg talán szerelem is. volt is valami filmben, valami egészen romantikusban, ja nem: a Nők férfiak nélkülben volt. nem annyira romantikus, vagyis nem a hollywoodi recept szerint. szóval abban volt egy lány, akit férjhez akartak adni, de ő nem akarta, mert egy másik fiút szeretett. (értekeztem Zoltán Zagyvával és felvilágosított, hogy én nem erre a filmre gondolok, pontosabban leírta, hogy hogy volt a sztori én meg rájöttem, hogy nem is ezt a történetet akarom elmesélni) hanem egy ugyan ilyet, de annak nem negatív, hanem pozitív vége lett. úgyhogy remélem az én ihlet nélküli bejegyzésemnek is pozitív lesz a vége. (ez lett volna rá a hasonlat, de nem lett) amúgy meg már nem tudom, hogy is volt valójában. vagyis van egy emlékem, de nem biztos, hogy igaz is. biztos ti is jártatok már így. annyira régi emléket meséltetek, hogy olyan érzést keltett bennetek, hogy meg sem történt, pedig de.

de arra határozottan emlékszem, hogy az előző feladvány a legigazibb hippi musical - vagyis a Hair. és habár nem emlékszem kik követték el a helyes megfejtéseket, egy kis puskával azért megírom a listát: Eszter, Fózsi, Lili, Ádám, Enikő, Zsuzsa, Lilla és Csaba. és biztos vagyok benne, hogy már több kis lelkes blogkövetőmnek is kigyűlt a 25 pontja, de 2 nap múlva úgyis kiderül és addig ki is találom, hogy mi legyen a kis apróság amivel meglepem őket...

amúgy meg, ha nem lennék olyan hülye, hogy ilyen egyből kitalálható képeket teszek fel mint a mai, akkor soha senkinek nem lenne 25 pontja :) és akkor a blogom nézettsége se ütné meg a havi ezret. de szerintem jól megvagyunk így, nem?!

egyébként pedig annyit az ihletről, hogy attól, hogy nekem nincs, másnak még véletlenül is van. úgyhogy ezt elmesélem, mert nekem nagyon tetszik. szóval fent voltunk szombat este egyik ismerősnél és vicces sztorikat meséltünk egymásnak - utóiratban megírom a kedvencemet - és Ákos egyszer ilyet mondott az egyik sztori után, hogy "ennek biztos, hogy van valóság alapja, mert ilyet kitalálni nem lehet" és ebben a mondatban annyi igazság van. gondoljunk csak bele abba, hogy az álmaink is néha olyan vadak, de nem a semmiből születnek. ugyanez igaz a sci-fikre is. ami megél a jövőben (vagy jelenben), annak kell, hogy múltja legyen. és ez tök jó. itt érzem, azt, hogy nincs végtelen számú lehetőség. sok van, felfoghatatlanul sok, de nem végtelen. és ez jó. olyan emberi.

na de ,hogy ti is nevessetek, jöjjön a vonatos sztori: a helyszín (nyilván) a vasútállomás, a szereplők: egy lány aki a nagyiját kísérte ki, illetve egy fiú, aki intenzíven nyomult a csajra az állomáson. aztán amikor a srác is felszállt, beült a mamival szomszédos fülkébe és elindul a vonat a lány integet az ablakon kihajoló nagyinak, mire a srác szintén kihajol az ablakon és odakiált a lánynak: egyszer úgyis megb*szlak!!! na jó, ez nektek biztos nem annyira vicces, de nekem ez az elmúlt hét egyik legnagyobb poénja. akinek meg nem tetszett, az reklamáljon és legközelebb jobbat írok. és punktum.