nagy igazság

azt gondolom, hogy nincs véletlen. de mégis sokszor bosszantó, hogy nem jön össze valami. általában akkor, ha már sokat szöszmötöltem/dolgoztam/tanultam szóval tettem a dologért. az viszont különösen fel tud bosszantani, ha egy mozdulattal válik semmissé az ami már majdnem kész. ilyen jellegű dolgokat általában a számítógépek művelnek velem (vagy még inkább én velük). egyszer még egy vizsgám is elromlott emiatt. ráadásul én súgtam a többieknek és később egy nehezebbet újra kellett írnom az elszállt megoldásaim miatt. akiknek segítettem négyest kaptak én meg kettest. de amúgy megérdemeltem, tényleg csak kettes szinten voltam belőle, úgyhogy végül igazságos volt az élet.

persze nem mindig az. elég érdekes lenne elképzelni azt a világot, ahol minden igazságos. szerintem el se lehetne. tételezzük fel, hogy van egy lopás. kiderül ki a tettes, aztán elfogják: na de mi az ítélet? ellopott mondjuk egy pár kesztyűt. vajon modernek lennénk és pénzbírságot fizettetnénk? vagy annyira ritka lenne a bűnözés, hogy börtönbe is csuknánk az illetőt. vagy középkori szabályok szerint levágnánk a kezét? furcsa belegondolni abba, hogy régen máglyán végezte sok tudós is, pedig ők is csak az igazságot tárták elénk.

hihetetlen, hogy milyen történelem van az ember háta mögött. valószínűleg a feléről sem tudunk. vajon mi lehetett akkor? nem is lehet csak olyan "történelemkönyvesen" elképzelni. sok ilyen dolog van, amin lehetne agyalni. úgyhogy nosza: használjuk érzékszerveinket, tapasztaljuk, gondolkodjunk, érezzünk: éjünk!

és mindenkinek hozzon a Miklós püspök sok fincsiséget. én egy feladvánnyal járulok hozzá az ünnephez, mert ugye pontot csak Zolinak tudok adni a John Malkovich menetért!