rewind

visszaolvastam az augusztus 9-én írt bejegyzésemet. épp annál a résznél jártam, hogy férfi vagyok és Zach Braff-re hasonlítok, amikor vált a youtube-listám és beteszi a Shins-től a New slang-et, ami a Garden stateben volt és nyilván a klipben a film is szerepel, amiben meg Zach ugye főszereplő. na ezek után merje nekem bárki is azt mondani, hogy létezik a véletlen. egyszerűen nincs olyan, hogy véletlen.

véletlenek tehát nincsenek. és az is biztos, hogy lökött agyunk van. néztem most egy képet (egy hosszában elvágott elektromos gitárt és csak úgy bambultam és sokáig azt hittem, hogy egy hódot látok (mert színben olyan volt a gitár) aztán leesett, hogy de hát ez egy fél gitár. kissé olyan volt ez mint A kis hercegben a kalap és az elefántevő kígyó esete. na jó, nyilván az sokkal jobb sztori, de nem kell lehúzni az embert, én örültem a hódnak is.

ja amúgy még két dolog van a fejemben. az egyik az, hogy az előző megfejtés a Blue Valentine. és valamiért nekem az jut erről eszembe, hogy ha zenekarom lenne, biztos, hogy valami blue-s nevünk lenne. mert olyan jó kimondani. de lehet, hogy a glue ugyan olyan jó lenne :) Ja igen: Tekla és Zsuzsa fejtette meg a feladványt.

a másik dolog ami még eszembe jutott, az az, hogy volt megint egy Oscar-díj átadó. szerintem ez legalább olyan kiábrándító, mint az Operabál. mármint ez a rongyrázás meg az én vagyok a valaki jellegű dolgok engem eléggé el tudnak szomorítani. aztán persze eszembe jut, hogy ők azért tényleg letettek valamit az asztalra, de az élet akárhogy is nézem nem egyenlő méretű kanállal szed. azért mindenki szívesebben kap olyan adagot, amit élvezni tud. a feladványaimat remélem azért pozitívumként értékelitek az osztás során. és hiába nem tudok nagy adagokat adni, mivel az én kanalam nagyon kicsi, de hátha valakinek pont ennyi hiányzik ahhoz, hogy teli legyen.

szenvedés vs szenvedély

szerintem egy órája csak képet kerestem ehhez a feladványhoz, úgyhogy nagyon meg kell fejtenetek. meg amúgy is egy hét alatt 0 megoldás érkezett az előzőre, úgyhogy pláne. pedig a statisztikák szerint jártatok az oldalon... úgyhogy gyanús, hogy senki nem látta a filmet. pedig tudom, hogy zagyvazolinak ez nagy kedvenc. (ezt most neked szól Zoli: szerintem minden egyes alkalommal amikor nálunk voltál meg akartad nézni VHS-en, és néhányszor meg is tetted) szóval innentől kezdve elárulom a többieknek is, mert z tuti rájött, hogy ez az Ébredések című film volt, melyben Robert de Niro és Robin Williams is játszik. szóval ők híresek, aztán godnoltam hátha. de nem jött be, mindegy. azért aki annak idején szerette a Virágot Algernonnak-ot (bár én csak könyvben olvastam) az nyugod szívvel nézze meg ezt a filmet. remélhetőleg sokan vagytok így, ezért inkább semmit nem lövök le előre. bár már a Keyes könyv elmítése is sokat segített.

ja, amúgy tegnap akartam írni bejegyzést, csak a hirtelen jött szabadidőmet (hála a bombariadónak) másra pocsékoltam. ma meg fáradt vagyok, úgyhogy sorry, de ma inkább csak a képen tessék gondolkodni, mert a szavaim most elég üresek (könnyűek) ahhoz, hogy ne hagyjanak nyomot az olvadó (elszólás, mert olvasót írtam!!) hóban és amúgy az olvasóban sem :)

hason más

nézegettem a híres emberek hasonmásait és azon gondolkodtam, hogy ha ők megtalálják a hasonmásukat, akkor akár mi is meg tudnánk találni őket. Zolinak pl van egy 40 éves hasonmása, azon nagyon nevettünk, van róla videója Máténak. szóval ha már az internet korában élünk, akkor miért nem csinálnak egy olyan oldalt, ahol az emberek megtalálhatják a hasonmásaikat. persze biztos sokan elégedetlenek lennének, mert ez ilyen ronda és erre hasonlítok?? az első elégedetlen biztos én lennék, mert még régen Lézerék mondták nekem, hogy mennyire hasonlítok Heather Matarazzora. (nyilván ti se tudjátok ki az - látszik mennyire vagyok emlékezetes arc :) - de amúgy ő a Lily nevű barátnő a Neveletlen hercegnőben) hát a film se jó és még a lány kinézete sem járult hozzá az önbizalomnöveléshez. viszont egyszer olyat is mondtak, hogy Béres Alexandrára hasonlítok. ez azért kedvesebb meglátás, de az arcfelismerős program szerint (amibe csak sztárokhoz hasonlíthatod magad, azért nem jó) Helen Huntra hasonlítok. mivel azonban Helen Hunt Béres A. és a bizonyos Lily full nem hasonlítanak nem tudom hányadán is állok a dolgokkal...

de azt tudom, hogy napok óta nem írtam, minek oka az lehet, hogy ismét kisdiákká váltam Debrecen cityben. a mai nap volt eddig a csúcs. van egy nagyon jófej tanárom és két órám is volt vele, meg reggel úszással indítottam, szóval minden tuti. kivétel a nagy hóvihar. mondjuk én szerencsésen megúsztam 10 perc alatt, de vicces volt, ahogy átsüvített az épületen a sok hó. na annyira nem volt durva mint a mávos képek a fb-on. na de már megint nem vagyunk témánál.

szóval a filmek. közülük is az Idétlen időkig. ami ugye elég aktuális kérdéseket feszeget: meddig tart a tél. persze a film nem erre a kérdésre keresi a választ, inkább csak keretet ad a sztorinak. én meg csak zárszónak mondanám, hogy ez volt ugye a megfejtés, amit Szepi, Laura, Dávid, Marcsi és Zsuzsa is megfejtett.

és ígérem (de tényleg) ha beáll a kis életritmusom, akkor a bejegyzéseim is sűrűsödni fognak. szép estét fiúk-lányok!

ui: asszem az is nehezíti a dolgomat, hogy se az interenet exporer se a google chrome nem hajlandó segíteni a munkámat. ha minden igaz, akkor most a mozzilának kell hálálkodni...

aktuális

teljesen abban a hitben voltam, hogy februárban már írtam bejegyzést. de nem csoda, hogy nem írtam, mert annyit ülök a gép előtt és csapkodom a klaviatúrát, hogy tévképzeteim támadnak az írással kapcsolatban. Holnap még minimum 10000 karakter vár rám. óje. de amíg abba nem kezdek bele, leírom a beígért véleményemet a két tetovált lányról.

először gyorsan egy kis szabadkozással kezdeném: egyrészt nem olvastam a Millenium trilógiát és előbb a Fincher-verziót láttam, ráadásul moziban, szóval kapásból előnnyel indul a film.

kezdjük az elején. az amerikai verzió egy laza intróval kezdődik, csak az a baj, hogy a végére már unalmassá válik az is. de a legnagyobb baj mégiscsak az, hogy amint vége ennek a kis felvezetőnek abszolút más képbe kezd bele. pedig mennyivel jobb lett volna, ha kb. oda jutottunk volna, mint a Harcosok klubja felvezető képsoraiban. a svéd verzió semmi extrát nem hoz, de a Fincher féle is kissé feleslegesen hat.

Zolival beszélgettünk a mozis élmény után és ő személy szerint hiányolta azt a bizonyos sötét látványvilágot. jogos: Svédország, elitek és sok hó, hogy ebbe hogy kerül a sötétség? nehezen. és ez mindkét filmre igaz.

a történet: nagyjából mindkét esetben hasonló megoldásokat látunk (tehát valószínűleg mindkét forgatókönyvíró és rendező ragaszkodott a történeti hűséghez) igazán komoly különbségek nincsenek is benne. a könyv egyébként bestseller lett, hiába tűnik úgy, hogy egy Agatha Christie reinkarnálódott az íróban. habár kiderült, hogy Stieg Larson inkább saját életéből merítette az ötleteket, hiszen maga is oknyomozó volt. szóval nagy volt a felhajtás, de a történet szerintem nem elég ütős. mármint filmen. talán ha elolvasnám, én is rajongani kezdenék. (bár most egy időre elég lesz a tetovált lányokból)

a nagy pofonok: Zolinál Fincher a brutális abúzusokkal verte ki a biztosítékot, nekem viszont hiteles volt ez a rész, persze én se úgy néztem ezeket a jeleneteket, mint a Bambit. az én biztosítékomat a svéd változat női szereplője - Noomi Rapace - zúzta szét az irdatlan hónaljszőrével. biztos volt utalás a könyvben naturalista vonásokra, de komolyan: mutasson már nekem valaki egy olyan svéd nőt, aki huszonévesen cseppet sem hajlandó szőrteleníteni. na mindegy.

a lány: ha csak a szakmai tudásomból indulok ki, egy családon kívül nevelkedő gyerek sokkal jobban ragaszkodik azokhoz, akikkel úgy-ahogy közeli kapcsolatba kerül, ezért cseppet sem meglepő, hogy a lány - a maga módján - kimutatja érzéseit. ezeket az érzéseket egyértelműen Rooney Mara hozta jobban. Noomi Rapace sokkal távolságtartóbb és hidegebb volt, pont ezért számomra kevésbé hiteles az alakítása. nem beszélve arról, hogy a megváltoztatott külsőn át Noomi férfias vonásokra tett szert, Rooney viszont alternatív, de dögös nő maradt.

konklúzió: hát, az egyiket érdemes megnézni, de azért annyira nem jó film (egyik sem!!) hogy mindkettőre lecsapjatok. aki hollywood szerelmes vagy csak szimplán Fincher rajongó, az az amerikai verziót válassza, aki meg hidegre vágyik az nézze meg a svédet.

és így végszóképp: az előző feladvány a Social Network, híresebb nevén a facebook film volt, amiért most Andinak, Idának és Bercinek jár a pont. és sajnos ez megint nagyon könnyű lett. de majd legközelebb előveszem az agyamat is :)