végtelen

először a blogomra vonatkoztattam a végtelenséget, hiszen annak ellenére, hogy egyre ritkábban jelentkezem, azért előfordulok. úgyhogy terveim szerint soha nem ér vége, vagyis végtelen. csak bizonytalan az előfordulása...

aztán eszembe jutott, hogy miért pont egy keresztbe fekvő 8-as szimbolizálja a végtelenséget. lehetne biztos másképp is jelezni, de az álló 8-as már foglalt volt és 0 meg  fekve is nulla  marad, meg amúgy is ott az O betű. és mivel a többi szám nem végtelen - már úgy értem, hogy leíráskor nem kell felemelni a ceruzát, ahhoz, hogy végigmenj rajza folyamatosan - ezért aztán tökéletesen megtestesíti a jelentését. ma épp azon gondolkodtam, hogy a magyar nyelv azért annyira gyönyörű, mert kifejező. és a végtelen jele is kifejező.

sajnos a harmadik dolog, ami eszembe jutott, hogy ősszel az állatkertben járva arra lettünk figyelmesek, hogy az állatok be vannak kattanva. legelőször a tigrisnél figyeltük meg, hogy az út amit bejár, egy kitaposott nyolcas. aztán ezt láttuk a medvéknél is meg már nem is emlékszem hol. egy végtelen utat járnak be. benyugtatózva, lefogyva,  természetes közegükből kiszakítva..

azóta meg azon kattogok, hogy mennyi elcsépelt és hamis film, zene, vers akármi szól a végtelen szerelemről. szerintem azért jó, hogy a szerelem nem végtelen, mert esélyt ad az újrakezdésre mondjuk, ha meghal a szeretett személy. van esély a továbblépésre a szakítás után. a baj csak az, hogy a legtöbb továbblépés még élők között zajlik le és nem is tovább, hanem félrelépésről van szó. és az is igaz, hogy mindig találunk egy újat, aki jobb, de a napokban látott film (Volt egyszer egy tánc) szerint az újból egyszer régi lesz. és ez milyen igaz. emlékszem kicsikként irigykedtem anyára, hogy ő fel tudja venni az összes cipőjét, mert már nem nő tovább a lába és meg ha megszerettem egy cipőt, hordtam, hordtam, hordtam aztán egyszer csak már kicsi volt. és eldöntöttem, ha nagy leszek, lesz egy csomó cipőm és mindet imádni fogom és persze hordani. természetesen nem így lett. addig hordom őket amíg le nem cserélem egy másikra. vagy azért mert tönkremegy, vagy mert az évszaknak  megfelelőt viselem, vagy mert van új, ami jobb. úgyhogy innentől kezdve nem tudom mi van. ha már a cipőket illetően is elcsábulok egy új és jobb felé, mit várhatunk a szerelemtől? igaz, cipő mindig is több lesz mint ahány potenciális jelöltem lenne - mégiscsak 2 lábam van és kb 3 milliárd velem  megegyező neműt is kilőttem - de akkor is: van olyan cipőápoló, amivel életem végéig ki tudok tartani a tökéletes lábbeli mellett? hát ez az, amivel a romantikus filmek kecsegtetnek, meg a történetek az idős házasokról, akik 60 éve jóban-rosszban együtt vannak. azt hiszem meg kell tanulni felismerni, hogy mi az amit tudunk a végtelenségig csinálni.. mezítláb járni csak a valóságban jó, hosszú útra cipő is kell. meg egy tubus cipőpaszta vagy még sokkal több.
(az előző megfejtése: Életrevalók (Intouchables) megfejők: Andi és Máté)