az idegen

A blogger szerint ezt a bejegyzést ekkor kezdtem el írni: 2015.11.11. 8:01, de idáig nem jött világra. Kezdem azzal a résszel, amit több, mint 9 éve írtam: "Tegye fel a kezét, aki már életében legalább egyszer eldöntötte, hogy most aztán minden másképp lesz. Egyesek újévkor csinálnak belőle hobbit, mások a bikiniszezon idején, néhányan a választások kapcsán ígérgetnek... De vajon képesek vagyunk változ(tat)ni? Én már sokszor gondolkodtam, hogy ha egyik pillanatról a másikra "eltörölnénk" a pénzt az életünkből vajon mi történne? Ugyanúgy megyünk dolgozni? Pánikba esünk és irány az óvóhely egy tonna konzervvel meg palackos vízzel? Kirabolunk egy bankot, hisz most úgyis mindegy? A jó vagy a rossz énünk kerekedne felül? Ha A legyek urából vagy Zimbardo börtönkísérletéből indulunk ki, akkor sok jóra nem számíthatunk. Persze ha már Zimbardo, tudjuk azt is, hogy a jóság is ugyanúgy bennünk van. És ha megnézzük, hogy mennyi civil kísérlet van a világ jobbítására...nos, elképesztő potenciál van bennünk. Kérdés, hogy min múlik, hogy ki lesz-e használva? Mondhatnám, hogy rajtunk, de inkább azt mondom, azon, hogy képesek vagyunk-e globálisan gondolkodni. És ehhez az első lépés az, hogy képesek vagyunk-e egyáltalán gondolkodni és a közös érdekünkben cselekedni. Hiszem, hogy igen. De ez egy nagyon utópisztikus gondolat, mert mindenkinek akarnia kéne. És nincs egyetlen olyan dolog a világon, amit mindenki akarna. De olyan van, hogy sokan akarnak jót tenni és megtörténik a csoda. Egyetlen személy megváltozása is maga a csoda. Vagy néha a katasztrófa. Azt hiszem én nem is akarok másokat megváltoztatni, mármint a dolog klasszikus értelmében. Szeretem, ha tudunk egymáshoz kapcsolódni. Azt is szeretem, hogy hatunk egymásra. De" 

És mi jön a de után? Vajon mit nem fejeztem be 9 éve? Nem tudom, de tökéletesen időzített ez a bejegyzés. Egy arrogáns, bántó üzenetkupac után ülök itt egy pokrócba csavarva, hogy valami melegség járjon át, ne a hűvös, ami kiszakadt belőlem. És visszanézek - az elvileg kevésbé szofisztikált régi énemre - és rájövök, hogy sokkal több kedvesség szorult belém anno, mint most. Kicsit elszomorít, hogy mennyit vesztettem a gyermeki ártatlanságomból 10 év alatt. Nem tudom tehát magam függetleníteni az önmaga paródiájává lett világ kegyetlenségétől. Ugyanakkor a mementók nagyon is jók valamire. A mostani arra emlékeztet, hogy van azért választásom. Még akkor is, ha egyre nehezebb és egyre több erő kell ahhoz, hogy fenntartsam magamban a hitet és arra menjek, amerre mennem kell. És ezért is jók a művészeti alkotások. Legyen az egy vers, zene, film vagy bármi más: elő tudják hozni azokat az univerzális élményeket, amik közelebb hoznak minket egymáshoz és megerősítik bennünk, hogy miért érdemes folytatni. Ezért most egy szuper kedves filmet teszek ide elétek, ami arról mesél, hogy az élet nem biztos, hogy varázslatos vagy mesebeli helyen játszódik, fel kell ugyan nőni és szembe kell nézni a világ valóságával, de lehet ezt megkeseredés nélkül, szeretettel is csinálni. Ha megbántjuk egymást, újra lehet kapcsolódni. Ha elbuktunk, újra lehet kezdeni. És valószínűleg az igazi vagy tartós változást akkor érjük el, ha újra és újra nekifutunk, abban a reményben, hogy talán most sikerül.

ui: Gondolom a kutyát nem érdekli, hogy mi volt az előző megfejtés, így 10 év után - de amúgy a Gru :D

c betű

A legszükségesebb hozzávalók lusta vasárnapokhoz: ágy, takaró, film. Ágy: pipa, takaró: pipa, film: pipa. Ja mégsem. Délután úgy gondoltam, végre van időm (újra)nézni a Cloud Atlast, mert anno a fáradtság miatt csak két részletben láttam és sötét foltok is maradtak utána. Már hetek óta a letöltött filmek között pihent csak várt a megfelelő alkalomra és ma eljött. Aztán mikor a Warner Bros. logó eltűnt szinte éreztem a győzelem ízét. De téves volt a riasztás. Sikerült ugyanis németül letölteni a filmet. Hát én teljesen kiégtem. Direkt az angol verziót ikszeltem be, de nem vettem észre, hogy a linkben ott figyelt a "german" is. Még jó, hogy egy büdös szót nem értek a németből és amúgy is minek nézzem meg német szinkronnal, mikor eredeti nyelven akarok filmet nézni? Sebaj, akkor inkább megnézek valami mást, de azért a következő ráérős napra letöltöm azt az angol verziót is. Következő áldozatom a Captain Phillips volt. A hanggal semmi probléma, csak a kép volt egy kicsit...nézhetetlen. Mintha hosszába félbevágták volna a filmszalagot és rossz oldal mentén összeragasztották volna és ehhez még jött egy 45°-os dőlésszög is. Köszönöm Murphy, igazán köszönöm.

De látjátok ennek is megvan a maga haszna, írásba fojthatom "bánatomat" és készülhet egy újabb poszt. Az előző feladványról pedig szerintem nem nagyon érdemes beszélni, hiszen ki ne látta volna Jennifer Lawrence Oscar-díjas alakítását a Silver Linings Playbook-ban (Napos oldal)? A mai napom kiégése meg az lenne, ha megint kapna egy díjat mellékszereplőként. Értem én, hogy ő most a nagy hollywoodi favorit és igazából én is bírom, de azért simán vannak olyan színésznők mint ő. Csak ugye minden ami nem amerikai az már annyira nem jó. Adele Exarchopoulos-t pl miért nem jelölték főszereplőként? Ja, mert francia és az Adele élete kiveri a hollywoodi biztosítékot. Pedig az a játék kenterbe veri az összes idei jelöltet. Cate Blanchett mondjuk igen jó, de Adele még nála is jobb volt. De ha már maradunk a meglévő jelölteknél, szerintem Sally Hawkins is jobb mint Jennifer, pedig őt aztán egy díjat se kapott a Blue Jasmin-ért. Mondjuk Julia Roberts jáékát még nem láttam, de trailer alapján ő is elég jó lesz. De sebaj, majd ők is kapnak egy 18 millió forint értékű vigaszdíjat, benne a világ legteleshoposabb cuccaival. Éljen a vaginajavító és a lósampon. Inkább adnák oda ezt a lóvét civil szervezeteknek, akik pl építenének iskolákat meg kórházakat és a vigaszdíj egy boríték lenne benne a szervezet oklevelével és az a színész kapna egy névtáblát a kórházban, mint támogató. Ez sokkal nemesebb lenne, ráadásul fontosabb is  mint egy hajbeültető gép. Persze ez a szponzorok pénze, akik csak reklámozni akarnak, de én tuti szívesebben vennék attól terméket akiről tudom, hogy jótékonykodik vagy fair trade kereskedő, szóval lehetne ez is reklám. Kár, hogy nem így működik a világ.
Egyébként ti tudjátok, hogy működik? Régebben még mesék is szóltak erről. Pl az Egyszer volt... az élet/ember/ötlet stb. Meg a Könyvek könyve Gizmo-val. És ha már itt tartunk Muzzy az angol nyelvoktatós mese az megvan? Meg a diafilmek. Ó, a régi szép idők... Ja és gyorsan lecsekkoltam, hogy van-e Muzzy-nak facebook oldala. Teljes a sokk, animációs mese lett, tök béna. Istenem de jó volt, mikor esti mesét néztünk meg együtt köptünk a macival...hát, jó éjszakát gyerekek!

differencia

biztos ti is gondolkodtatok már azon, hogy ha egy órára/ napra/ hétre nemet váltanátok mit csinálnátok másképp az életben. nyilván ezt a témát filmekben is elő szokták hozni a legbugyutább formában, de most engem tényleg elkapott a gondolat, hogy vajon mennyiben különbözik a 21. századi férfi és nő. mert tény, hogy ezt a kérdést nem mindegy, hogy melyik korban és társadalomban tesszük fel. pár éve Csernus adott ki egy-egy könyvet Férfi illetve Nő címmel és anno az előbbit majdnem végigolvastam, utóbbiba épphogy belekezdtem. (régi rossz szokás, hogy nem olvasok végig nagyon sok könyvet. a mai napig van olyan, amiből kb 10 oldal hiányzik. sokszor rossz az időzítés és pont nem tudom befejezni, de gyakran megesik, hogy egyszerűen kifullad a könyv.) nem akarom Csernus könyveit se megítélni, de azzal nem nagyon tudtam azonosulni, ahogy az alanyaitól megkérdezte, hogy mitől férfiak, majd a válasz után egytől egyik lealázza őket, hogy hékás, nem ettől vagy férfi. kielégítő választ nem kaptunk mitől lesz valaki igazán férfi, így aztán próbáltam magamtól összerakni, hogy mi a férfiak és mi a nők kiváltsága. talán, ha erre megvan a válasz, közelebb jutunk ahhoz is, hogy mihez kezdenénk az idővel, amit a másik nem testében töltenénk. egyébként véletlenek nincsenek: a napokban láttam egy esélyegyenlőségi videót amiben a férfi válik erőszak/inzultáció áldozatává és nők kérik számon, hiszen a férfi mégiscsak a kihívó öltözködése és öntudatossága miatt került ilyen helyzetbe. és egyébként a filmnek köszönhetően megvan az első dolog, amit férfiként tennék: félmeztelenül futnék. mekkora kiváltság ez már. se sportmelltartó se póló, ahh máris irigy vagyok. és azért is, hogy elég felvenniük egy (tiszta és nem túl gyűrött) pólót meg nadrágot, beletúrnak a hajukba és máris kész vannak. grrr. de ahogy továbbgondolom a dolgokat, a fizikai különbségeken kívül van még valami? tudom, vannak eltérések a férfi és női agyban: a nők sokfelé tudnak koncentrálni, a férfiak egyre, de hatékonyabban. a nők érzékenyebbek és jobb az immunrendszerük, a férfiaknak meg a térlátása stb. de ezek nem olyan jelentős eltérések, ami miatt mondjuk nem cselekedhetünk/élhetünk nagyjából hasonlóan. tényleg csak a testünk más? jó, mondjuk abban óriási eltérések vannak mert egy férfi nem tud kihordani egy gyereket, csak hülye filmekben - ugye megmondtam, hogy csak bugyuta alkotások vannak a testcseréről? de akkor is, hogy lehetünk ennyire különbözőek, mikor ennyire hasonlóak vagyunk? asszem ezt ma nem fogom megfejteni, ti azonban fejtsétek meg a rejtvényemet, igen könnyű lett. akárcsak az előző, de egyedül Idától kaptam választ, ráadásul helyeset. a film amiről szó van az A segítség. Nagyjából a fekete polgárjogi mozgalom idején játszódik film és a fehérek gyerekeit nevelő fekete házvezetők sokszor igen keserű életét mutatja be. A női szereplők emlékezetes alakításai és maga a film is megérdemli, hogy megnézzétek.

rewind

hahó! emlékszik még valaki, hogy valamikor 2011-ben... sőt 2010-ben egy 4 képből álló filmes feladvány született meg a facebookon? tudom, tudom, jó ideig hanyag szülő voltam és nem csináltam újabb rejtvényeket. pedig még mindig rengeteg jó film nem lett "négyperegy"-be gyömöszölve, ezért úgy gondoltam megpróbálkozom egy szakszerű újraélesztéssel.

egyébként, hogy valami okosat is mondjak, a mai napon a Kingdom modellről és a lehetőségek ablakáról tanultam. gondolom eredendően valami üzleti dologból indult, de számunkra most annyi a lényeges, hogy egy bizonyos cselekvés megindulásához több (a modell szerint 3) dolognak együttesen jelen kell lennie. nos nézzük, hogy esetemben mi volt ez: 

1. a napokban gondolkodtam, hogy milyen jó, hogy a film számomra csak hobbi, így töretlen a lelkesedésem - hozzáteszem néhanapján, pont a dilettantizmusom miatt érzem azt, hogy ha szeretném se tudnék ezzel foglalkozni, csak mint lelkes rajongó. 

2. filmnézhetnékem volt és nem tudtam dönteni, hogy nézzek egy régi klasszikust (A taxisofőr) vagy valami újat (A nő) vagy ha már van régi meg új is, akkor már csak kék meg kölcsönkapott kell. döntés még azóta sincs...

3. a facebook 10 éves. én is megnéztem a rettentően izgalmas slideshow-t, melyben az elmúlt 7 évem legjeit mutatják be és akadt benne pár kép a rejtvényes időszakból is.

mindezeken felül még mindig rengeteget tudok olvasni, beszélni, lelkesedni a filmekért, így akár tanulás helyett is (ugye ez a jelenség mindenki számára ismeretlen) szívesen olvasok mondjuk Origo filmklubos cikkeket. és, hogy miért az Origot reklámozom? egyrészt mert az ő kritikáikkal értek a leggyakrabban egyet, de ebben semmi vicces nincs. másrészt pedig egyszer beszélgettünk arról, hogy szívesen írnék rendes kritikákat is, aztán bátyám bedobta, hogy miért nem küldöm el a filmklubnak a blogomat. én értetlenkedtem a dolog felett, hogy mégis mit kezdenénk egy személyes bloggal, amit kizárólag az ismerőseim olvasnak, ráadásul sokszor a képeken kívül semmi nem szól a filmekről. meg egyébként is mit írnék nekik? kb ezt : "ilyet is tudok he' " nos, köszönjük Emese. ez a mondat azóta szállóigeként él velünk. de, ha már az Origonak nem írom meg, hogy ilyet is tudok, azért nektek megpróbálom szépen formába önteni a gondolataimat és feléleszteni az oldalt. 

szóval rá kellett jönnöm, hogy ezer szállal kötődöm a filmekhez és ha jól emlékszem ti is szerettétek a rejtvényeimet, úgyhogy nagyon úgy fest, hogy lehetőségek ablaka nyitva van.

egyébként utolsó, tavalyi bejegyzésem David Gale élete volt, melyre érkezett is két helyes megfejtésem Zolitól meg Krisztitől. tudom, a halálbüntetés nem szép téma, pláne, ahogy legutóbb a hírekbe került (új, eddig nem használt méreggel végeztek ki valakit, aki hosszasan szenvedett) de ez a film jó. és hát mit kell még magyarázni mikor Kevin Spacey játszik benne? elfogult vagyok, tudom, de kis túlzással nekem ő elad bármilyen filmet. 

egyébként ha nem tudjátok a rejtvény megoldását, akkor legalább annyit írjatok (ha van kedvetek), hogy ha ti állítanátok össze egy filmes toplistát mi(k) az(ok), ami(ke)t biztos, hogy nem hagynátok le a listáról? ja és indokolni is ér. 

tippmix

már megint rájöttem, hogy annyira imádom a filmeket. napok óta nem láttam egy rendeset, de most, hogy elkezdtem olvasni az Origo filmklub legutóbbi bejegyzését A hit paradicsomáról, újra belém hasított ez az érzés. végig se olvastam, csak néhány sort és máris arra gondoltam, hogy a világ legjobb dolga lehet filmet csinálni. fogsz egy ütős témát és kihozod belőle a legtöbbet: tanítasz, bemutatsz, rávilágítasz, szebbé teszel, felnyitod a szemeket stb. persze tudom, hogy ez egyáltalán nem így megy. mert sajnos a pénzgépezet leöli az embert. nemhogy útközben, még indulás előtt. pedig mekkora ereje van a művészetnek, legyen az egy épület, festmény, zenei alkotás, bármi. ráadásul a film közérthetőbb mint egy festmény, nem kell (napokig) olvasni mint a könyveket, általában többről szól mint egy sláger és ha demokráciában élsz, akkor még jó esetben el is juthat hozzád bármilyen film. akár ingyen is. nem beszélve arról, ha rendes filmeket készítenénk jó állami pénzből - nem Sós szerelmet meg Álompontneeeeeet - akkor még az emberek igénye is megnőne talán a kultúrafogyasztásra. értem én, hogy kell a sok magasröptű, DE alacsony költségvetésű cucc is, de mi lenne, ha csak hetente kétszer adnának ilyen szutykokat, nem egész nap? persze, pénzmosás lenyúlás meg ilyesmi. de ne' már!! miért nem tudunk tenni azért - és most már nem csak a filmekről beszélek - hogy a demokrácia tényleg megvalósuljon? hogy azt a rettenet sok adót tényleg arra költsék amire kell? pl. szegény ember vs focistadion. áh, akkora kamu ez az ország. nekem meg fáj érte a szívem. a tehetséges és tehetősebb fele kivonul - teljes joggal - a többiek meg nem tudnak semmit tenni, mert nem tudják, hogy mit tehetnének. jaaa,most érkezett friss híreivel Máté, miszerint kaszatibi (óje) új műsorának (wtf) első szereplője a szexmániás lány. ööö, azt hiszem feladom a kultúraharcot...

egyébként meg mostanában a fészbuk megkérdezi, hogy láttam-e ezt a filmet vagy azt a filmet. biztos tőletek is. nem tudom mire megy ki a játék, de Máté mondta, hogy mennyire vicces lenne, ha hirtelen kiírnám az összes, de tényleg az összes filmet, amit valaha láttam. szerinte valami ilyesmi lenne: Szente Réka kétezervalamennyi filmet adott hozzá a megtekintett filmek listájához.

amúgy a lista szóról a bakancslista jutott eszembe, de nem az eredeti film, hanem amikor az Easy A-ben Patricia Clarkson mondja, hogy The bucketlist, the buketlist. gyorsan akartam is keresni erről egy youtube linket, de nem találtam, viszont találtam egy olyat, amit nem nagyon tudtam mire vélni: 7 minutes in heaven. Szerintem mindenki tudja mi ez, csomó amerikai filmben előjön, az Easy A-ben pont volt is egy ilyen jelenet. Lényeg az, hogy van egy fickó, aki csinált ebből egy műsort. 7 perc egy gardróbban egy ismert emberrel (lehet nő vagy férfi) ahol interjút készít velük, majd a végén megcsókolja vagy legalábbis megpróbálja megcsókolni interjúalanyait. amúgy megnéztem vagy hármat, de egy full bugyuta dolog, hülye kérdésekkel és magukat kellemetlenül érző színészekkel. aztán pl Paul Rudd csak ott állt, a csóka meg ott puszilgatta a száját vagy amit ért. Világ vs Réka a kultúraharcos 2:0.

kérdésem a következő: ha a csocsóban asztal alá kell bújni a csúnya vereség után, akkor a való életben hány gólt kell kapjak a világ mocskától, hogy megalázottan soha többé ne akarjak újra próbálkozni?
egyébként töredelmesen bevallom, nem akarok nyerni, pláne nem fölényesen. az x-szel is tök boldog lennék. de tényleg.

ui: ha még bárkit is érdekel, előző bejegyzésem megfejtése a Csokoládé volt. nagyon nem kell bemutatni, aranyos és romantikus. mondhatnánk egyszerűnek is, de mint minden rendes film ez is feszeget bizonyos kényes kérdéseket: elfogadás, bűn, beilleszkedés stb. egyébként is, miért írok én védőbeszédet egy normális filmhez? totál büszke lennék a magyar közönségfilmekre, ha néha megütnék ennek a filmnek a szintjét...

malacpersely

Volt egy perselyünk. Kaptár formájú, sárga műanyag. Biztos ez lehetett a gond. Nem volt malac formája és nem kellett törni. Fel kellett vágni. Vagyis kellett volna. Máté meg is próbálta. De nyilván mikor még a két kezeden meg tudod számolni, hogy hány éves vagy és a legnagyobb kést veszed elő, előfordul, hogy nem a perselyt vágod fel. Így utólag belegondolva, Máténak volt pár kemény húzása gyerekként...Mondjuk ha rosszul szúrja meg a kezét, nem tudtam volna szorítókötést tenni rá. Mert nyilván akkor kell perselyt vágni, amikor nincs otthon se anya, se apa. De szerencsére anya jókor toppant be. És apa is jókor érkezett, amikor Máté bemászott a boros tartályba, de sajnos a darazsak már lestoppoltál maguknak a helyet. Akkor is volt egy köre az orvosnál. Próbálok visszagondolni, hogy nekem mi lehetett a legsúlyosabb gyerekkori ballépésem. Csak az jutott eszembe, amit meséltek, hogy kihúztam a kezem a Mátééból és átszaladtam az úton anya után. Aztán jött egy autó és időben megállt. De semmi véres vagy durva sztorim nincs. Mondhatni hál' Istennek. Pedig tisztes távolságból azért jók ezek a sztorik. Tisztes távolságból minden durva sztori nagyon jó lehet.
Tegnap este a porton olvastam egy kritikát, aminek a végén az volt, hogy ez a film nem való azoknak, akik akikben egy csöpp perverzió sincs, az igazán gyenge idegzetűeknek és azoknak akik irtóznak a vértől. Na mondom, akkor ez nekünk való. Polett meg nagy meglepetten kérdezi: miért perverz vagy? Hát ja. Mennyire normális az, hogy kedvenc filmjeinkben mentális betegségek, drog, erőszak, szexuális aberrációk stb. vannak. Számomra az, mert érdekes és tényleg lenyűgöző. És kicsit úgy hatnak mint a kábítószerek. Kialakul a tolerancia és egyre több kell, ha jó hatást akarsz.
Ennek ellenére tudok lelkesülni 80  évvel ezelőtti filmért is. Bár mondjuk a Dr. Caligari elég csavaros és abban is egy pszichiátria van a központban. Úgy tűnik az embereket mindig ugyan az érdekelte, csak ma nagyobb technikai tudás van a birtokunkban, amivel szemléletesebben lehet bemutatni. A régi filmeknek van egy diszkrét dilletantizmusa, a maiak meg már a hiperreálon is túl vannak. Talán ezért is vagyok oda azokért, ahol nincs annyi - sőt semennyi - CGI, animáció, 3D és a többi. Ma például meg is néztem egy ilyen alkotást: a Mellékhatásokat. Ajánlom. Az egyetlen dolog, ami rossz dolog a filmmel kapcsolatban, amikor már mindent tudsz. Régen elolvastam egy csomó Agatha Christie könyvet. És az utolsó oldalak már nem pörögtek úgy. Mert Monsieur Poirot leleplezte a gyilkost és még volt hátra néhány ezer karakernyi lezárás. Nem mesélek, nézzétek meg egyszer. Nekem a mozijegy árát megérte. Egyébként is láttam egy új trailert. Bár abban azért bőven van helye a technikának, mert tele lesz trükkökkel és varázslatokkal. Mondjuk megeshet, hogy nem lesz jó film, de az etetés jól sikerült. Utoljára egyébként is csak a Gru2 előzetese volt annyira nagy hatással rám, hogy újranézzem még egyszer. Naponta :)
És egy költői kérdés így a végére. Legyen inkább kettő. Lehetséges, hogy eddig elnyomva, de diszgráfiás voltam és most egyre jobban előjön? mert már nemcsak kézírásánál, de gépelésnél is egyre több hibát vétek... A másik költői kérdés: vajon miért ragaszkodom foggal-körömmel ehhez a bloghoz, ha a) nem olvassa senki mivel b) nem írok rá semmit. na jó de: az előző rejtvény a The kids are all right volt. Nem rossz film: leszbikus szülők, spermadonor apa. és én amúgy is szeretem Mark Ruffalo-t.
Nárcisztikus módon jól esik visszaolvasni a régebbi írásaimat. Bár szerintem a leggyengébb naplóbejegyzésért is lehet lelkesedni, mert nosztalgiával tölt el és mosolyt csal az arcodra. Ajánlom nektek is: írjatok!

végtelen

először a blogomra vonatkoztattam a végtelenséget, hiszen annak ellenére, hogy egyre ritkábban jelentkezem, azért előfordulok. úgyhogy terveim szerint soha nem ér vége, vagyis végtelen. csak bizonytalan az előfordulása...

aztán eszembe jutott, hogy miért pont egy keresztbe fekvő 8-as szimbolizálja a végtelenséget. lehetne biztos másképp is jelezni, de az álló 8-as már foglalt volt és 0 meg  fekve is nulla  marad, meg amúgy is ott az O betű. és mivel a többi szám nem végtelen - már úgy értem, hogy leíráskor nem kell felemelni a ceruzát, ahhoz, hogy végigmenj rajza folyamatosan - ezért aztán tökéletesen megtestesíti a jelentését. ma épp azon gondolkodtam, hogy a magyar nyelv azért annyira gyönyörű, mert kifejező. és a végtelen jele is kifejező.

sajnos a harmadik dolog, ami eszembe jutott, hogy ősszel az állatkertben járva arra lettünk figyelmesek, hogy az állatok be vannak kattanva. legelőször a tigrisnél figyeltük meg, hogy az út amit bejár, egy kitaposott nyolcas. aztán ezt láttuk a medvéknél is meg már nem is emlékszem hol. egy végtelen utat járnak be. benyugtatózva, lefogyva,  természetes közegükből kiszakítva..

azóta meg azon kattogok, hogy mennyi elcsépelt és hamis film, zene, vers akármi szól a végtelen szerelemről. szerintem azért jó, hogy a szerelem nem végtelen, mert esélyt ad az újrakezdésre mondjuk, ha meghal a szeretett személy. van esély a továbblépésre a szakítás után. a baj csak az, hogy a legtöbb továbblépés még élők között zajlik le és nem is tovább, hanem félrelépésről van szó. és az is igaz, hogy mindig találunk egy újat, aki jobb, de a napokban látott film (Volt egyszer egy tánc) szerint az újból egyszer régi lesz. és ez milyen igaz. emlékszem kicsikként irigykedtem anyára, hogy ő fel tudja venni az összes cipőjét, mert már nem nő tovább a lába és meg ha megszerettem egy cipőt, hordtam, hordtam, hordtam aztán egyszer csak már kicsi volt. és eldöntöttem, ha nagy leszek, lesz egy csomó cipőm és mindet imádni fogom és persze hordani. természetesen nem így lett. addig hordom őket amíg le nem cserélem egy másikra. vagy azért mert tönkremegy, vagy mert az évszaknak  megfelelőt viselem, vagy mert van új, ami jobb. úgyhogy innentől kezdve nem tudom mi van. ha már a cipőket illetően is elcsábulok egy új és jobb felé, mit várhatunk a szerelemtől? igaz, cipő mindig is több lesz mint ahány potenciális jelöltem lenne - mégiscsak 2 lábam van és kb 3 milliárd velem  megegyező neműt is kilőttem - de akkor is: van olyan cipőápoló, amivel életem végéig ki tudok tartani a tökéletes lábbeli mellett? hát ez az, amivel a romantikus filmek kecsegtetnek, meg a történetek az idős házasokról, akik 60 éve jóban-rosszban együtt vannak. azt hiszem meg kell tanulni felismerni, hogy mi az amit tudunk a végtelenségig csinálni.. mezítláb járni csak a valóságban jó, hosszú útra cipő is kell. meg egy tubus cipőpaszta vagy még sokkal több.
(az előző megfejtése: Életrevalók (Intouchables) megfejők: Andi és Máté)

ember

több napja megvannak a képek. csak az affinitás hiányzott. egészen mostanáig. de most választás elé állítottam magam: A) megnézek egy filmet, B) megcsinálom végre az új feladványt. mint látjátok, döntöttem. legalábbis a sorrendről. úgyhogy előbb a munka, aztán a szórakozás.

képzeljétek. napok óta filmrészleteket keresek, amiben a dohányzásról van szó, ugyanis jövő keddre meg kell csinálni egy beadandót valamilyen egészségfejlesztés, egészségnevelés vagy egészséges életmód témában - az enyém egy videó lesz. Zoli pedig most mondott egy tök jó ötletet. a Spílerben, amikor Johnny a zongoránál ül és a cigiről mesél. egyből kedvet kaptam az egész filmhez.

egyébként valljuk be, azért az angolok között elég nagy tehetségek vannak. most nem Guy Ritchie-re gondolok - igaz, róla jutott eszembe az egész - de azért köszönhetünk nekik egy-két dolgot. és ezt meg is köszöni Hugh Grant az Igazából szerelemben. az aranyos rész. naiv, de aranyos.

erről pedig az jutott eszembe, hogy mi magyarok milyen büszkék vagyunk a feltalálóinkra és egyébként ez tök jogos, csak észre kéne azt venni, hogy nem mindent mi találtunk fel, még ha azt is hisszük. azért azt jó tudni, hogy van eszünk. kár, hogy sokan csak ritkán élnek ennek a használati jogával...

remélem ezt senki nem vette  magára. viszont itt az újabb feladvány, elő lehet venni az észt, illetve a memóriát és kitalálni, melyik film van a képen. az előző egyébként a Shame (magyar címen A szégyentelen) volt. Dávid és Zoli  pedig rá is jött erre. aki ezt azért nem tudta, mert nem látta, annak ajánlom megnézésre. de nem a legmélyebb depresszióban, mert nem egy Nagy Durranás jellegű csemege.

az egész film alapjaiban egy szexmániás férfit mutat be. és nagyon sok embernek ennyi is marad. olvastam olyan kritikákat is, ami szerint ez egy művészi pornófilm... pedig nem. legalábbis annak nem, aki nem csak kifelé les a fejéből, filmnézés címén.

és még valami:EZT CSAK AZOK OLVASSÁK EL, AKIK LÁTTÁK A FILMET, VAGY NEM LÁTTÁK, DE NEM IS AKARJÁK MEGNÉZNI: (röviden: spoiler :)) amit végig a levegőben lehetett érezni, de még most sem tudom (főleg azért nem mert a kritikaolvasás elbizonytalanított.) szóval vérfertőzés igen vagy nem?? szerintem nem. vagy már megint a naiv énem beszél és a reményeim. hogy a világ nem is olyan rossz... lehet.

ócskás

ha megkérdeznék, hogy mi szeretnék lenni, biztos sokat gondolkodnék, mert csupán a szeretet és a segítés irányítja a döntéseimet. persze nem mindig ekképp nyilvánul meg a dolog, de a cél biztosan ez. viszont, ha igazából válaszolok a mi szeretnék lenni kérdésre, akkor nyilvánvaló, hogy énekesnő akarok lenni. olyan, aki szépen szól és fontosat mond. aki egyszerűen tele van színekkel és amit kifejez az tisztán jó. olyan, aki nagyon sokat ad. végül is ezt is a szeretet és a segítés vezérli, mégis sokkal több. itt van például a Cosmic Love, ami egy Florence and the Machine szám: szép, jó és most éppen emlékeket hoz fel.

nekem például azt, hogy kicsi voltam és a farsangon voltak ilyen gyerekdalokat énekelő fellépők. és hívtak fel gyerekeket a színpadra. és tesóm is szerepelt, mint valaki aki sokat repült. persze nem igaziból, hanem úgy, hogy paplanok és párnák közé ugorva. (milyen elképesztően romlatlan a gyermeki fantázia??) és én is akartam szerepelni, mint a bátyám, ezért gondolkodás nélkül feltettem a kezem amikor a világ legrosszabb gyerekét keresték. valahogy semmire nem emlékszem az egész "szereplésből" csak, hogy az anyukámnak (aki akkor a suliban tanított) mindenki elmesélte, hogy én vagyok a világ legrosszabb gyereke. pedig én csak olyan akartam lenni mint a tesóm.

na szóval ezt azért meséltem el, mert milyen jó, hogy valaki megírta ezt a számot, szöveggel, dallamokkal és olyat indított útjára, amit ő maga soha nem fog megtudni. és milyen jó, hogy két dolognak semmi köze egymáshoz, mégis megmozgatja a szíved-lelked. én például fekszem a hideg és sötét szobában és csak mosolygok azon, hogy  ez a csoda minden nap megtörténik. születnek filmek, festmények, dalok, könyvek, EMBEREK és valakinek fontos lesz mindegyik. valamit ad. és mérhetetlenül jó lehet ilyesmit adni...

habár nem áll épp fényesen a zenei karrierem, azért remélem néha egy-egy mondattal, filmajánlással vagy egy vicces történettel én is hozzájárulok a napotokhoz.és ha így van, akkor erre csak azt tudom mondani, hogy Köszönömjóvoltkérekmég. és ezzel elárultam, hogy mi is az előző (nagyon nagyon régi) poszt megfejtése. egyébként erről meg az jutott eszembe, hogy ül a vonaton egy kislány és megkérdezi tőle a vele szemben ülő: hogy hívnak, mit van a kosaradban és hová utazol. a kislány egy szóval válaszol, mi az?? Esztergomba. (ez milyen ártatlan "találós kérdés" nem??) ne aggódjatok jól vagyok, meg még ezen a bolygón, de valamiért átjár ez az érzés, hogy az élet egy csoda... mindjárt sírok, de nem baj, mert szeretek sírni.

már megint túl személyes lett a dolog, úgyhogy gyorsan bevonom az érzéketlen szálat James Bond személyében. ugyanis a hétvégén megnéztem életem első 007-es filmjét. amúgy simán lett volna alkalmam megnézni a többit is, de valahogy nem volt affinitásom hozzá. a Skyfall trailerét viszont annyiszor láttam és mindig úgy éreztem, hogy hé én ezt látni akarom. ezért megnéztem és jelentem: tetszik. persze nem hiszem, hogy őrült Bond rajongó leszek, de azért most már teljesebb a filmes műveltségem. egyébként is, alapfilmek nélkül, hogy is vezethetek filmes blogot...

és mára is jöjjön egy film, aminek alapnak kéne lennie. mert üt. csak képeket nehéz vadászni hozzá, mert ezt a film inkább érzelem, semmint látvány.
ui: kár, hogy a twilight szitokszó lett, pedig olyan jó a hangzása...

várva várt...

nem tudom mennyien büszkélkedhettek Walt Disney VHS-ekkel,  de nekem van néhány. mint egy jó moziban itt is vannak trailerek és mielőtt  láthatnánk Dumbo füleit vagy Hófehérke tükrét (esetleg felcsendülne Szulák Andrea hangja az Oroszlánkirályban) jönnek a Kacsameséket meg Csipet csapatot népszerűsítő reklámok. és mindegyik előtt ott volt , hogy "hamarosan videón" meg ilyesmi. mikor pedig ezek lementek, jöhetett "a várva várt film". hát remélem ti is így gondoltok a blogomra, hogy jön egy várva várt feladvány :) 

egyébként ha már Dinsey-nél tartunk gondoltam rákeresek a vasárnap délutáni matinére ami anno nekünk olyan volt, mint a mai gyerekeknek az összes mesecsatorna együttvéve. szerencsére meg is találtam a wikipedia összesítőjét szerintem nincs olyan épeszű ember (legalábbis a mi korosztályunkból) aki ne szerette volna ezt. persze mindig volt olyan program benne ami nem volt annyira szerethető (én pl Zorrót nem bírtam) de összességében csupa jó élmény kapcsolódik hozzá.

hogy legyen valami aktualitása a dolgoknak  persze ez a véletlen műve, de legutóbbi feladványom az Utazás Darjeelingbe volt, (egyedül Zoli kap érte pontot) amit Wes Anderson rendezett és az az origo szerint Budapesten készíti legújabb filmjét. sőt, így hírlik, hogy a film címében is megörökíti szeretett fővárosunkat, ami kissé furcsa azok után, hogy minden egyes város bőrébe belebújtatták már Pestet, csak éppen önmagát nem játszhatta el. Prágától Berlinen át, Moszkváig minden volt már, de úgy tűnik Anderson elégedett a helyszínnel. ugyancsak elégedettek lehetnek a sztárokra éhesek is, mivel a rendező szeret néhány bevárt hollywoodi fickóval dolgozni, úgyhogy Bruce Willis mehet a levesbe...jön Johnny Depp, Jude Law, Adrien Brody. jaj mi lesz itt...

azért dicsérjetek már meg, hogy eddig akármit is írtam az filmekhez kapcsolódott. semmi túlzottan személyes vonal. de hogy az összképet annyira ne javítsam fel, a végére leírom, hogy milyen érdekességet találtam a neten. nem olyan izgalmas játék, mint amit múltkorában kiposztoltam de legalább hasznos. ugyanis a webbetegen csináltam hallás- és látásvizsgálatot. tök sokféle dolog van fent. olyan színtévesztőknek való teszt is van, mint amit a Little Miss Sunshine-ban csinálnak, de látótér és reakcióidőt is lehet tesztelni. (valószínűleg a ti agyatok nem olyan beteg, hogy ilyen idiótaságokkal töltsétek a szabadidőtöket, de az egyik kedvenc könyvem az Egészségügyi ABC, úgyhogy részemről ez normális.)

ti inkább olvassatok vagy menjetek moziba. apropó mozi: a Kino és a Tabán mozi hirdette a fb-on, hogy vegyünk jegyet idegeneknek. én speciel nem vennék, mert lehet, hogy kukába dobná az a valaki, de ha valakinek kigyűlnek a pontjai és néhanapján fellelhető Pesten/Budán annak lehet, hogy legközelebb mozikuponnal kedveskednék...csak szólok. (ja és akinek még mindig tartozom az ajándékokkal annak bocsi, csak a szekrényben kallódnak...és mindig elfelejtem. lehet jobb lenne postára adni.) 

ja még valami. aki szokott cinema city-be járni az játsszon a mozikvízzel és nyerjen pattogatott kukoricát meg üdtőt  meg ezt-azt-amazt. (vannak tök nehéz kérdések, de nem időre megy, úgyhogy gugli!!)