csak?

elég egyértelművé tettétek számomra, hogy csak az igazi, kőkemény drámákban vagytok otthon - már ami a drogos filmeket illeti. ha szabad ilyet mondani, én, mint "szakember" vagy a témát viszonylag jól ismerő érdeklődő ezt teljesen meg is értem, mivel azok akik semmilyen közelebbi kapcsolatba nem kerültek az illegális szerekkel - sem tapasztalati, sem szakirodalmi tekintetben, leszámítva persze a szinte már alapvetőnek nevezhető cannabist - azoknak misztérium ez az egész. és ez tök rendbe van...

kicsiként mikor jött a rendőr bácsi a hülye dada programmal én is úgy féltem a drogoktól, mint a tűztől. sőt még a bolygó kapitányában bemutatott "boldogság" is olyan félelmetes volt, hogy úgy terveztem, hogy én soha nem megyek szórakozni, nehogy az italomba csempésszenek valamit. szerencsére túljutottam ezen a krízisen és a csak AIDS teszttel rendelkező partner témán is...

hát igen, amikor én ezekről először hallottam, féltem a világtól. azóta tervben van egy afrikai önkéntes munka és önkéntesként ártalomcsökkentéssel foglalkozom… úgy látszik valamiért azok a dolgok kerültek közel hozzám, amikben bátortalan voltam. ugyan ez vonatkozik a filmekre is. kb 9-10 éves voltam, amikor egyszerűen nem néztem filmeket - pontosabban csak olyat, amit már láttam. aztán ezt a korszakot a Bilkó főtörzs törte meg.

és még egy valami van, amiben csak egyetemen lettem viszonylag jó: az írás. pontosabban általános 4. osztályban volt először fogalmazás óránk és az volt a bevett szokás, hogy egy héttel a fogalmazásírás előtt megkaptuk a témát. sokan előre meg is írták anyuka és apuka segítségével a dolgozatot, sőt olyan is volt, aki betanulta az egészet! én rendszerint elfelejtettem a fogalmazásokat, ezért órán kellett kitalálnom mindent. hát elég egyértelmű, hogy soha nem dicsértek meg, mert egy 10 éves gyerek nyilván nem olyan szabatosan fogalmaz, mint néhány szülő. aztán gimiben azért csesztettek, hogy rövidek az érveléseim. remek. de egyetemen amikor megírtam az első beadandómat és Bugarszki Zsolt azt írta rá, hogy élvezet olvasni a dolgozatomat, az olyan jól esett, hogy…

persze én, az örök elégedetlen soha nem voltam kibékülve ezzel. én művész akartam lenni, de se a rajzban, se zenében, fényképészetben, stb. nincs tehetségem, nincs kitartásom: akkor meg minek? úgyhogy épphogy kibékültem az írással, rájöttem, hogy akkora lemaradásom van. na itt tartok most. (rámjött a szómenés, mint Forrest Gump-ra)

pedig csak azt akartam elmondani, hogy az előző rejtvény egy – szerintem – jól ismert drogos film, de nem a durva fajtából. viszont ha azt mondom, hogy Paul Kalkbrenner, akkor mindenkinek – és nem csak egyetlen megfejtőnknek, Zolinak - leesik végre, hogy a Berlin Callingra gondoltam.

akinek pedig nem esett le, az nézze meg, de komolyan. és ha addig nem élvezte az elektronikus zenét: most fogja.

retro(spektív)

nosztalgikus hangulatba kerültem, amihez nem a régi gagyi filmek, hanem a pár évvel ezelőtti youtube-ra felkerült videóink segítettek hozzá. sírva nevetés volt, de jó nagy. meg az is jól esik, hogy megint - vagy inkább mint mindig - filmidézetekkel beszélgetünk Mátéval. titeket is beavatnálak a játékba, csak az a baj, hogy az nem tisztességes, mert ugye ott van a gugli, aki mindenre tudja a választ. (hiába minden okosságom, most nem tudom fitogtatni...) úgyhogy megmarad 2 személyesnek a kis játék. amúgy se tudnátok labdába rúgni, bibibííí.

egyébként a mai menü ismét könnyed finomság lett, csemegézzetek hát rajta. ami pedig az előzőt illeti: tegnap még kaptam megfejtést Anditól, de 5-en már az elmúlt héten bepötyögtétek a helyes megfejtést - ami a Becstelen Brigantik volt. a helyes választ pedig még Zoli, Fózsi, Anita, Enikő és Ádám adott.

még valami: nem tudja véletlenül valaki, hogy a google chrome miért nem enged képet feltölteni? egyszerűen mostanában nem tudom csak explorer-rer feltenni a képeket... tippeket vagy (erre is) helyes megfejtéseket várok!! :)

finomságok

hát most, hogy végre oda jutottam, hogy tényleg írom a statisztikát, rájöttem, hogy ennek semmi, de tényleg semmi értelme. ezt miért nem mondtátok nekem eddig? pedig annyira evidens. kit érdekel az, hogy az elmúlt kb.110 filmet ki rendezte, ki írta, ki szerepelt benne és a többi. de komolyan: erre eddig én miért nem jöttem rá???

úgyhogy ha senki nem ragaszkodik hozzá, akkor marad nekem egy kis lista, de inkább nem osztom meg veletek. egyébként is csak arra lenne jó, hogy hosszabbak legyenek a bejegyzéseim, de ettől még jobbakká nem válnak. inkább beszéljenek a képek és ti - vagyis fejtsétek meg őket. egyébként is, úgy gondolom, hogy ez a blog célja, nem pedig a rizsa, amit mellé kanyarintok. de hát tudhatnám, ez mindig így van: van az előétel vagy üdvözlőfalat (cím), van a köret, ami ugye része a főételnek, de önmagában semmit sem ér (jelen esetben a szavaim) és van a főétel maga vagyis a feladvány és van a desszert (helyes megfejtők). levest ne kérjetek, ahhoz most meleg van. de íme, jön a desszert:

a film az Igazából szerelem és ti pedig megfejtettétek: Zoli, Anita, Enikő és Fózsi.
jó étvágyat kedveskéim!!

elVOLTam...

látta már valaki a Bíbor folyók című filmet? mert ma anyával ismét megnéztük, de megint vannak vakfoltok benne. ilyen nincs: vagy nem figyelünk rendesen, vagy csak 150es iq-val lehet megérteni minden mozzanatot. úgyhogy ha valaki mégis úgy érzi, hogy ha feltennék neki néhány kérdést, az tudna válaszolni az kézfeltartással jelezze. köszi.

egyébként meg beszélhetnék a Pillangó hatásról, mivel az volt az előző megfejtés, de inkább beszélek másról: A nő másik arcáról. ugyanis ebből a filmből akartam készíteni a mai feladványt, de nem tudok összehozni 4 olyan képet, amiből ki is lehet találni miről van szó és még sincs rajta egyik főszereplő sem teliben. és ennek az az oka, hogy gyakorlatilag két szereplővel, egy helyszínen játszódik az egész. kb olyan mint egy színház, de még sincs túljátszva: egyszerű, természetesnek ható és nagyon jól megírt párbeszédekre épül az egész és ettől hiteles.
na meg ugye a sztori. nincs benne nagy csavar, meg nem kell rajta hetekig agyalni, mégis kell hozzá valami, ami nincs mindenkinek: a csalódás, a rossz tapasztalat. és mivel senki sem 12 éves közöttünk, ti már biztosan tudjátok értékelni, úgyhogy hajrá.

ja és a legközelebbi alakalomra jön a statisztika, ugyanis megtaláltam a papírjaimat. illetve ideje lenne újra végignézni, elérte-e már valaki a 25 pontot, de addig is nézzük ki kap pontot az előzőre: Lilla, Enikő, Eszti, Fózsi, Ádám és a névtelenül kommentelő.

ui: remélem néztétek a Trükkös fiúkat a Viasaton. szerintem egynek tök jó... na jóccakát!