van egy tök jó tulajdonságom, ami legtöbbször nagyon is rossz: a legjobbra törekszem. ma például egy filmkritikát gyártottam. kvázi egy teljes napot csesztem el erre. és még nem is lett jó. pedig az lehetett volna, ha nem azon görcsölök folyton, hogy melyik film legyen az, hogy kezdjek bele, vagy, hogy miért nem jönnek a gondolatok. aztán mire végre feltöltöttem a holnapra megláttam, hogy csak azokat fogja értékelni a zsűri, amit a filmtekercs oldalán legalább 15 fészbuk lájkkal megtámogattak. kérdem én, mi értelme van ennek? oké, megnő egy pár napra a honlap "olvasottsága" de ezek csak a barátok/haverok lesznek, akik nem a véleményüket, hanem a személyes indíttatásukat viszik a dologba..,
egyébként is csak az irigység beszél belőlem. mert nekem ma nem ment. és ilyenkor érzem azt, hogy semmi nem is fog. nem vagyok kreatív, nem vagyok egyedi. maradok a statisztikánál és elemzem a számokat. azokat úgyis csak egyféleképpen lehet. biztos azért van körülöttem a sok kreatív barát, ismerős, hogy legalább az ő sikerüknek örüljek. és én örülök is. csak sajnos irigy is vagyok. mindenkire aki jobb nálam, vagy azt hiszem, hogy szerencsésebb. pedig ez nem igaz. tudom, hogy nem cserélnék senkivel, mert azzal se lenne jobb. sőt.
nyavalygás vége. filmek: a legutóbbi alkalommal (ami igen rég volt) egy nagyon kedves filmet tettem ki, amit jó sokáig nem néztem meg, pedig megéri. ha ilyen lenne az életben, erre is irigy lennék. :) amúgy a Szeress ha merszről van szó (Jeux d'enfants) amiben Marrion Cottilard és Guillaume Canet játszik a másikkal és az érzéseikkel. további érdekesség, hogy a páros az életben is összetartozik, de csak néhány évvel a film elkészülte után találtak egymásra. ami viszont ennél sokkal izgalmasabb, találtam a youtube-on egy interjút, amiben ennek a filmnek a forgatásáról mesélnek és arról, hogy szívatták-e egymást közben. itt megtaláljátok: http://www.youtube.com/watch?v=XR0sKT4Qvgk 2:35től indul a dolog :) szerintem tök aranyosak! meg a francia akcentusuk is.
ennyi. máris visszatért az életkedvem. és már megint a franciák hozták. ez nem lehet véletlen. nekem tényleg oda kell mennem!!
de hagyjuk is a franciákat. itt a négy megfejtő neve: Enikő, Kriszti, Berci és Szepi meg az új feladvány, úgyhogy jóccakát.
