fekete

sajnálom, de mégsem lesz idén több bejegyzés. fekete színű ruha van meg egy kicsi sírás:( de azért nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek!!

rékuc

2

2 megfejtő. 2 nap karácsonyig, 2 feladvány várható még idén. azzal akartam kezdeni, hogy milyen jó napom volt ma. de tényleg. bent voltam Miskolcon mert a könyvtárba kellett mennem néhány könyvért. első pozitív csalódás egyébként egy rövidáru boltban ért, ahol végre valahára találtam olyan fonalat, amit kerestem (mert ellopták a szép sálamat de anya megígérte, hogy köt újat, ha veszek fonalat) na már ettől boldog voltam, aztán jött a célállomás a könyvtár. ott 2 jó dolog is történt velem. egyrészt nem kellett kifizetnem az ellopott könyvtárjegyemet (mert ugye azt is Portugáliában "hagytam") aztán az emeletre fölérve nagyon aranyos könyvtáros nő fogadott. később aztán kértem tőle segítséget is (raktári könyv, fénymásolás) és tök jófej volt. egyébként 2 diplomás!! (ha már a kettes számnál járunk) szóval ismét meggyőződtem a kedves emberek és a jóság létezéséről. és ez tök jó, hogy pont akkor, amikor mindenki csak rohan, mert ugye jön a karácsony. (persze sem a könyvtárban, sem a rövidáru boltban nem volt sor meg idegbeteg vásárlók, úgyhogy tanulság: jól meg kellett választani a helyszíneket ilyenkor) a hab a tortán a 2 ruhadarab, amit leértékelve vettem, amíg vártam apára. szóval tiszta karácsony volt. ami hiányzik még: a hangulat. de remélem reggel havat (vagy legalább zúzmarát) találok kint, meg persze jön a fenyőillat, sütés-főzés, fadíszítés, karácsonyi filmek/zenék stb.

az előző feladványt két kedves olvasó/néző fejtette meg: Zoli és Zsuzsa és amit megfejtettek az a Gépész volt. és ha már itt tartunk, a mai feladvány pedig elég más téma, de hát karácsony lesz, nem? jó fejtegetést, de ami még fontosabb nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!!

köszönöm, hogy vagytok! <3

bejgli

hát, hogy én milyen hülye vagyok?! két napja megcsináltam ezt a bejegyzést, de nem raktam ki. mindegy is. most se itt jár az agyam, hanem valami finom sütinél. úgy megennék valamit. jaj. gondoltam is, hogy sütök valamit gyorsan, de az ilyen muffin félékhez is kell egy bő óra, mire én azt enni tudom. ja ráadásul a vasalás közepénél vagyok, szóval nincs is rá időm...ebben amúgy az a pláne, hogy van süti itthon, sőt kétféle is (mézes kalács meg mézes tekercs >>ez kb olyan mint a mézes kalács, csak dió meg szilvalekvár van benne<<) de momentán egyiket se enném meg. ez szívás. remélem most már ti is sóvárok.

amúgy meg azért azt írtam, hogy bejgli mert ugye jön a karácsony és elvileg mindenkinél a menü része, de én ezt se enném most meg, sőt. jaj tényleg nem tudok ide koncentrálni. Zoli mindig irigykedett az ételek iránti fellángolásaimra és ezennel kijelentem, hogy ez annyira nem jó. ez csak akkor jó, ha az ember megkapja vágya tárgyát. na mindegy, megyek a ruhákhoz...

ja igen: Ádám almáit láthattuk és Zoli, Tóth és Lilla fejtette meg helyesen.

imagine

mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy melyik a jobb: az életből merített történetek, amelyekkel könnyű azonosulni. (igen, supermannel azonosulni nem olyan életszerű)vagy azok, amik nem valószínű, hogy megtörténnek mégis lenyűgözőek. egyszerűen nem tudtam dönteni. próbáltam a kedvenc filmjeimet segítségül hívni, hátha úgy rájövök, melyik típust szeretem jobban. de a megoldást itt sem találtam. mindkettőre találtam példát. ezért kiegyeztem a döntetlenben, és örülök, hogy itt van az élet, mint merítési lehetőség és van nekünk csodás képzeletünk is.

ha már képzelet, elárulom előző feladványom, ami szintén csupa fantázia: Doktor Parnasszus és a képzelet birodalma. A megfejtők pedig Ida, Zsuzsa és Zoli. jár a pont, bár az állással most nem vagyok tisztában, de ígérem, aki felé ajándék tartozásom van, még idén megkapja méltó jutalmát. :) mára sajnos többet nem tartogatok, mert üres a fejem, de megígérem a héten még jelentkezem!

nagy igazság

azt gondolom, hogy nincs véletlen. de mégis sokszor bosszantó, hogy nem jön össze valami. általában akkor, ha már sokat szöszmötöltem/dolgoztam/tanultam szóval tettem a dologért. az viszont különösen fel tud bosszantani, ha egy mozdulattal válik semmissé az ami már majdnem kész. ilyen jellegű dolgokat általában a számítógépek művelnek velem (vagy még inkább én velük). egyszer még egy vizsgám is elromlott emiatt. ráadásul én súgtam a többieknek és később egy nehezebbet újra kellett írnom az elszállt megoldásaim miatt. akiknek segítettem négyest kaptak én meg kettest. de amúgy megérdemeltem, tényleg csak kettes szinten voltam belőle, úgyhogy végül igazságos volt az élet.

persze nem mindig az. elég érdekes lenne elképzelni azt a világot, ahol minden igazságos. szerintem el se lehetne. tételezzük fel, hogy van egy lopás. kiderül ki a tettes, aztán elfogják: na de mi az ítélet? ellopott mondjuk egy pár kesztyűt. vajon modernek lennénk és pénzbírságot fizettetnénk? vagy annyira ritka lenne a bűnözés, hogy börtönbe is csuknánk az illetőt. vagy középkori szabályok szerint levágnánk a kezét? furcsa belegondolni abba, hogy régen máglyán végezte sok tudós is, pedig ők is csak az igazságot tárták elénk.

hihetetlen, hogy milyen történelem van az ember háta mögött. valószínűleg a feléről sem tudunk. vajon mi lehetett akkor? nem is lehet csak olyan "történelemkönyvesen" elképzelni. sok ilyen dolog van, amin lehetne agyalni. úgyhogy nosza: használjuk érzékszerveinket, tapasztaljuk, gondolkodjunk, érezzünk: éjünk!

és mindenkinek hozzon a Miklós püspök sok fincsiséget. én egy feladvánnyal járulok hozzá az ünnephez, mert ugye pontot csak Zolinak tudok adni a John Malkovich menetért!